Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt.

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt..
Sosincs válasz,
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám.

Arcomat eltakarom ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság.

Égre festett búsképűt,
Csak a Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország.

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rág kihunyt már.

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt éget a szótlanság,
Ha ennyire fáj.

Miért hazudom,
Hogy nincs, ami bánt?
Hogy megleszek nélküled is ezután?

Ha mélyen a kás,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz.

Miért hazudom,
Hogy szebb ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám?

De sűrű a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj.

Arcomat eltakarom, de lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt éget a szótlanság,
Ha ennyire fáj.

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt éget a szótlanság,
Ha ennyire fáj.

Miért hazudom,
Hogy nincs, ami bánt?
Hogy megleszek nélküled is ezután?

Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz.

Miért hazudom,
Hogy szebb ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám?

De sűrű a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj.

Miért hazudom,
Hogy szebb ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám?

De sűrű a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj.